Mindenkinek szép estét kívánok. :) Nem is tudom hol kezdjem, esemény dús napom volt. Még soha nem történt velem ilyen mint a mai nap, buta és figyelmetlen voltam. De a legjobb ebben az egész esetben, hogy megváltozott a nézeteim az emberek felé, vagyis egyszerűen csak "hhhhhúúúúúúúúúússssssss" eltűnt a régi Vivien és TÁÁÁÁDÁÁÁ megszületett az új szerény személyem. Még mindig ideges vagyok a pár órányi incidens miatt. Elmesélem az egész napomat nektek, hogy megértsétek mi történt velem és, hogy milyen állapotban is vagyok jelenleg.

Mint minden egyes nap, mikor munkába megyek reggel 04:30-kor kelek fel, majd gyorsan elkészülök és 30 percem van kijutni az állomásra. Kicsit furcsáltam, hogy nagyon kevesen voltak az állomáson, de eszembe jutott, hogy vasárnap van és ilyenkor a szerencsések pihennek nyugodtan és nem épp munkába sietnek. A melóról csak pár szót szeretnék szólni, mert csak a szokásos volt és nem ezért hoztam létre most ezt a bejegyzést. Szóval bementem, dolgoztam, ettem és haza felé vettem az írányt. De a vonatomra 1 órát kell rendszerint várnom, addig végülis lesétáltam a Lidibe, ahol bevásároltam pár fontos élelmiszert. Mikor kiértem a pályaudvarra az a hír fogadott, hogy a vonatom késik 15 percet, képzelhetitek mennyire boldoggá tett ez a késés.. Aztán vártam-vártam és végre beérkezett a szerelvény

NA ÉS ITT TÖRTÉNT A FONTOS DOLOG

Tudjátok mint minden fiatal, a headset a fülében és messenger a szeme előtt. Most egyszer használtam így a telefonom és meg is lett a baj belőle. Anyukámnak küldözgettem vicces videókat és képeket magamról, nagyon jót nevettem rajtuk. De a vonat tovább haladt és hát elvette a figyelmemet a mobil, így hát nem a megfelelő helyen szálltam le. Mikor észrevettem már sajnos késő volt! Ideges lettem és felugrottam a helyemről, leakartam ugrani a vonatról. Vagyis ez volt az első dolog ami az eszembe jutott. Nem tettem meg és nem is tettem volna annyira hülye azért nem vagyok! Nagyon ideges voltam és nem tudtam mit tegyek, nagyon de nagyon remegtem! Majdnem elsírtam magam és csak arra tudtam gondolni, hogy lehettem ennyire figyelmetlen?! Most mi lesz?! Amint megállt a vonat felhívtam a családomat és elmondtam nekik ami történt. Rögtön megnéztem, hogy mikor megy vissza felé a vonat. Szerencsére csak 20 percet kellett várnom és jött is a vasparipa. :) Addig leültem gondolkoztam és remegtem egész végig míg be nem ért a csihuhu. A fejem is megfájdult. De ami a vonaton történt az megváltoztatta az előtte lévő eseményt. Felálltam az ülőhelyemről és haladtam az ajtóhoz. Pár másodperc után jött egy férfi és megmosolyogtatott azzal, hogy felajánlta hogy hadd nyissa ki nekem az ajtót. Gondolhatjátok mosolyogtam mint a tejbetök! Mosolyt csalt az arcomra és elfeledtette velem a pár percnyi múltat. Tudjátok ha megyek valahová vagy épp jövök hazafele vagy épp csak elmegyek egy helyre nem igazán udvariasak az emberek. Ezért esett nekem ez nagyon jól! Még van olyan srác a világon, aki udvarias. Csak nagyon ritka, sajnos. De remélem, hogy egyre több ilyen emberekkel hozz össze az élet! :)

Remélem, hogy ebből az esetből ti is tanultatok, ahogyan én is és oda fogtok figyelni utazás közben vagyis mindig körültekintőek lesztek! 

Ahogy jelenleg érzem magam képtelen vagyok megfogalmazni. Remegek illetve a csalódás és az összetörés kerülget. Nagyon tanulságos volt a mai ügy.