Sziasztok! Elnézést szeretnék kérni, hogy jó pár napja, helyesen hete, 2 hete nem adtam magamról semmilyen életjelet. Tudjátok dolgozni járok már lassan 2 hónapja, mivel leballagtam és levizsgáztam a Szakközépiskolából. Azóta körülöttem minden szerte szét van, azt sem tudom hol áll a fejem. Be akartam fejezni a blogolást, de szerencsére ez az ötlet már távozott a fejemből. De mostmár itt vagyok és csak ez számít.

A minap eszembe jutott néhány régi emlék. Szerintem, "biztos" aki ezt olvassa azzal történt már olyan, amit nagyon megbánt az életében. Hát nekem ebből van jó pár, de ami a gógyimba jutott, azaz exem. Lassan már másfél éve nem volt barátom, ami nem is baj, hisz fiatal vagyok és előttem van az élet, de mégis hiányzik. Nem egy új kapcsolat, hanem a volt társam. Sok mindent átéltem vele jót és rosszat egyaránt. De én mindent elrontottam azzal, hogy féltékeny voltam, nagyon. Ugyan ki ne lenne féltékeny, ha a szerelme felvette a kapcsolatot az ex partnerével?! Szerettem őt, úgy mint még soha senkit, hazudtam, mert még mindig szeretem. Csak akkor vagyok lehangolt, ha rá gondolok, már nem vagyok miatta depressziós. Néha szeretném hallani a hangját, beszélni vele, hogy jó írányba halad-e az élete és, hogy megbeszéljük, ami történt a múltban, hogy le zárjam az ügyet magamban. Jót tenne nekem. Amikor véget ért a kapcsolatunk tisztán, de nagyon-nagyon tisztán emlékszem rá, hogy ő választás elé állította magát, hogy 'velem' legyen vagy a 'barátaival". Idétlen dolognak találtam azt, hogy választania kelljen köztem és köztük, soha nem állítottam választás elé, egyszerűen csak szerettem, mindenemmel együtt. Soha nem mondtam róla semmi rosszat, nekem fájt volna, ha rosszat mondtam volna róla. Tudom, hogy hibáztam, sok dologban, nem tudtam eléggé bocsánatot kérni a tetteimért, de remélem egyszer tudok még vele beszélni. 

Van egy zene, amit nagyon szeretek, nagyon megtetszett, már 5 éves zene, de elsírom magam ha hallgatom.  Itt meghallgathatjátok: